,,Mindenkinek van rossz s kellemetlen oldala, ellenben szép s jó része is.”, mondta Széchenyi, és e gondolat nem csak az emberre utal, de ráhúzható az ideológiákra is. Manapság rengeteg ideológia van már a politikai palettán. Ezek a szellemi tartalmak sok esetben egymás ellentétpárjaiként képesek megfelelően funkcionálni. Ugyan nem működhet együtt egy-egy jobb-, és baloldali rendszer abban az esetben, ha radikálisak, hiszen az előbbi alapját az öngondoskodás és a verseny képzi, míg az utóbbi a kollektivizmusra és a társadalmi szolidaritásra épül. Nem lehet valami egyszerre magán, és állami tulajdon. Viszont bizonyos ideológiák rendelkeznek olyan elemekkel, amelyek más ideológiákban is megtalálhatóak, ezeket én úgy hívom, hogy hibrid ideológiák. Azon ideológiák, amelyek rendelkeznek ezzel az átmenettel, törekszenek az optimum, azaz a társadalmi kompromisszum felé. De most függesszük fel a pusztán ideológiák közötti funkcionális egyezésekről szóló értekezést, és azt is vegyük górcső alá, hogy ezekben a világnézetekben mi foglaltatik, és mi az, ami a közös érdekeket okozza. Mi az az ok, ami minden politikai irányzat létrejöttét megalapozta?
Vessünk egy pillantást a két legnagyobb halmazra. A jobboldal alapvetően az individualizmusra törekszik, ez különböző motivációkkal rendelkező társadalmi versenyekben nyilvánul meg. Ezeket a versenyeket a befolyásszerzés utáni sóvárgás köti össze. Az anyagi hatalom megkaparintása pillanatnyi biztonságot ad, vagy ahogy bizonyos motivációs trénerek, és influenszerek szokták még nevezni, „anyagi függetlenséget”. Érdemes megemlíteni azt is, hogy ezt a kifejezést rosszul használják, hisz nem a buddhisták, vagy pedig Diogenész által élt életmódra utalnak, hanem arra a jelenségre, amikor az anyagi függetlenség ellentétére való törekvés következik be. Amikor minél több pénzt igyekszik felhalmozni valaki, akkor azt azért teszi, hogy eszközöket gyűjtsön céljainak teljesítésére. Ezek az eszközök lehetnek jó, vagy káros következménnyel járóak, vagy pedig azért is lehet szükségszerű a pénz, hogy minél több materiális fityfirittyet engedhessen meg magának ő, vagy a családja, és ez pont, hogy az anyagi függőség megmutatkozása. Visszatérve a cikk témájára, most ha esetleg úgy tűnik, hogy a kapitalizmusról adtam leírást, az nem véletlen, hiszen a kapitalizmus eszménye írja le gazdasági szemmel, hogy milyen is igazából a jobboldal önmagában. A mérsékelt kapitalizmus viszont a kormányok beavatkozásával történik meg, és e közbelépésnek hála a kapitalizmus pórázra köttetik, ezáltal következik be egy bizonyos szintű kollektivizáltság, amiről ahogy írtam már, egy baloldali alapkő. Ez fordított esetben is működik, amikor egy baloldali rendszer kap egy jobboldali keretet. Ha van egy társadalom, ahol radikalizálódik a szocializmus, ott a kormánynak el kell engednie kicsit a pórázt, és kell egy csipetnyi kapitalizmus ahhoz, hogy a társadalom innovációkat érhessen el. A kommunizmus ideje alatt sok magyar feltaláló azért hagyta el az országot, mert nem kaphatták meg azokat az eszközöket, amik szükségszerűek voltak találmányaikhoz, ezért nem tudták megvalósítani alkotásaikat, emiatt emigráltak nyugatra, ahol nagyobb támogatásban részesültek egy jobboldalibb rendszernek köszönhetően. A történelmet vizsgálva, azt látjuk, hogy a politikailag extrém rendszerekkel, akik nem jártak jól, azok beletörődtek, emigráltak, vagy fellázadtak. Egy fegyveres konfliktushoz mindig kellett egy elnyomó rendszer, és az hogy az elnyomottak fellázadjanak, aztán amikor győztek az elnyomottak, visszatámadtak az újonnan elnyomottak. A történelem hatalmi játszmája erre a körforgásra épül. A reformkorban megvolt a törekvés ennek az ördögi körnek a megtörésére azáltal, hogy az ideológiák képviselői vizsgálni kezdték azt, hogy miben értenek egyet, ahelyett hogy miben nem értenek egyet. Viszont 1848-ban a forradalom kibontakozásától újraindult az ördögi gépezet.
A második reformkor úgy tudna elkezdődni, ha tovább kutatnánk azt társadalmi szinten, hogy mik azok a dolgok, amik összekötnek minket. Hadd folytassam a kutatást azzal a gondolattal, hogy ami alapjában összeköt minket, az a szeretet. Szeretetünk a világ felé, azaz megértése annak, hogy mindannyian akarunk szabadságot, egy hazát, fenntartható fejlődést, egyenlő esélyeket és biztonságot, de ezt mindannyian máshogy akarjuk elérni. A kapitalizmus csak a kiváltságosoknak kedvez. Életminőséget tekintve azonban mindenki más jóllétét akadályozza, azaz azoknak, akik nem rendelkeznek elegendő anyagi háttérrel. A szocializmus meg mindenkinek kedvez jólétileg, viszont a kulturális fejlődés útjában áll. A nacionalizmus csak egy népnek kedvez, az idegeneket nem tolerálja. A liberalizmus, mint tudjuk, a szabadság iránti vágyunkat igyekszik beteljesíteni, de valakinek a szabadsága potenciálisan korlátozhatja a másik szabadságát, bizonyos esetekben. És még folytathatnám a sort…
Konklúzióként levonható a példáimból az, hogy az ideológiák önmagukban jót akarnak, de nem mindenkinek, és semmibe veszik a káros következményeket. Ha viszont együttműködnek, akkor káros következményeiket orvosolni tudják. Az ideológiák önmagukban mértéktelenek és szélsőségesek, de ha a jobboldali megmondja a baloldalinak, hogy hagyja kibontakozni az egyént, a baloldali meg azt mondja a jobboldalinak, hogy segítsen a bajbajutottakon, hiszen ez erkölcsi kötelessége, akkor ezáltal megszületik a kompromisszum, és eljön a második reformkor.