Miről szól ma a fenntarthatóság? Bio, öko, natúr, biodiverz, környezettudatos, klímasemleges vagy csak szimplán „zöld”. Rengeteg jelzővel találkozni a médiában, melyek jellemzően ugyanazt hivatottak kifejezni, az ökológiai válságra adott válaszokat címkézik fel. Ugyanakkor a különböző „zöld” jelzők mindegyike más-más tartalommal bír, azok a fenntarthatóságnak egyes részcéljait fedi le, de mindegyikük különböző szemszögből közelíti meg az adott konfliktust. Probléma, hogy jellemzően csak egy szűk szegmensre fókuszálnak, és szem elől tévesztik a nagy képet.
Bio jelzővel illetjük általában azokat a termékeket, melyek vegyszermentesen kerültek előállításra. Hasonló fogalmat fed le a natúr, ugyanakkor az a hozzáadott összetevők körét mégjobban szűkíti és jellemzően az előállítás módjára is kritériumokat fogalmaz meg (pl.: gépi művelés elvetése). Felmerül a kérdés: a bio, illetve natúr címkével ellátott termékek segítik a fenntarthatóságot? Nem feltétlenül. Egy brazil bor is lehet natúr, amit Budapestre rendelnek be, miközben több ezer kilométert tesz meg, mire a vevőhöz ér. Az sem tesz feltétlenül jót a Földünknek, ha bio marhahúst eszik az ember, ugyanis hatalmas az ökológiai lábnyoma, pláne ha a tengeren túlról importált áruról van szó.
De vehetünk „helyi” terméket is, amiről manapság szuperlatívuszokban beszélnek, de attól még, hogy valami helyi, egyáltalán nem garantált, hogy egészséges is, illetve, hogy környezetkímélő módon lett előállítva. Nem feltétlenül kell itt élelmiszerre gondolni: pár év múlva sok elektromos autóban Magyarországon legyártott akkumulátor fog működni, de meg merem kockáztatni, hogy ennek nem minden debreceni, illetve mikepércsi örül.
A klímasemleges fogalom is igen divatossá vált a közelmúltban, ugyanakkor a fogalom összességében annyit jelent, hogy az adott tevékenység nem jár üvegházhatású gáz kibocsátásával. Tehát akár egy környezetromboló tevékenység is lehet klímasemleges, mint például a kézi erővel történő ritkaföldfém bányászása. Talán a környezettudatos kifejezés áll a legközelebb a fenntarthatóság témaköréhez, ebbe a fogalomba sokmindent bele lehet érteni.
Alapvetően elmondható, hogy a fenti jelzők mindegyike ugyanarra törekszik: kicsit közelebb kerüljünk a fenntartható fejlődés eléréséhez, mely nem tévesztendő össze a növekedéssel, ami jellemzően mennyiségi, nem minőségi változással egyezik meg. A növekedés helyett a fejlődést kell előtérbe helyezni, amely nem jelenti a természeti erőforrások további kiaknázását, hanem sokkal inkább az emberi természet, a társadalom fejlődését.
A probléma ott kezdődik, hogy a ránk szabadított „zöld” címkeáradat között már nem látjuk a fától az erdőt, ugyanis mindegyik egyfajta univerzális „bolygó-megmentő” választ hirdet magáról. A fenntarthatóság ugyanakkor sokkal komplexebb, mint a csomagolásmentesség, a vegyszermentesség, vagy akár a rövid ellátási láncok.
A fenntarthatóság három pilléren nyugszik: társadalmi fenntarthatóság, gazdasági fenntarthatóság, környezeti fenntarthatóság. A három pillérnek egymással egyensúlyban kell lennie, különben borul a fenntartható fejlődés. Nem szerencsés, ha a gazdasági pillér irányába tolódik el a hangsúly, mert az eredményezi többek között a fogyasztói magatartás minden társadalmi (pl.: mentális egészség) és környezeti (pl.: externáliák) nyűgét és baját. A társadalomra helyezett hangsúly ugyan az emberi értékeket helyezi előtérbe, de szem elől téveszti annak gazdasági és környezeti aspektusait. Ha a természeti erőforrásokat helyezzük a középpontba, nem vesszük észre azt a tényt, hogy a környezetet is azért védjük, hogy az emberek szebb, egészségesebb környezetben éljenek az őket körülvevő bioszférával szimbiózisban. A rendszer úgy lesz stabil, ha mindhárom pillér hasonló mértékben fejlődik. Ugye hogyan is várjuk el, hogy például a biotermékek terjedjenek el, ha nincs meg mögötte a társadalom túlnyomó részében az anyagi fedezet hozzá?
A közpolitika horizontális céljait e három pillérnek kell lefednie, innen eredeztethetőek a szakpolitikai javaslatok is. A Második Reformkor és a Sétáló Budapest közös kezdeményezése, a zöld GDP javaslat úttörő módon próbálja elérni, hogy hazánkban érvényesüljön a fenntarthatóság három pillérének védelme. A javaslat célja egy olyan „komplex gazdasági mutató bevezetése, mely az ország éves közvetlen gazdasági-pénzügyi állapotán, gazdasági eredményein túl alkalmas annak figyelembevételére is, hogy az elért eredmények mennyire fenntarthatóak — azaz az ország gazdasági eredményeinek elérése közben mennyiben sikerült megőrizni, vagy éppenséggel elherdálni azokat az erőforrásokat, amelyek az eredmények fenntartását lehetővé tennék.” A „fenntarthatósági mutatók számításának — a mindenkor rendelkezésre álló módszertani lehetőségeken belül — ki kell térnie a gazdasági folyamatok okozta környezeti hatások figyelembevételére, valamint a társadalomra gyakorolt hosszabb távú hatások számítására is.”
Amennyiben a döntéshozatalok során beépül a fenti mutató szellemisége, hazánk klímaváltozás, illetve ökológiai válság elleni adaptációs képessége is növekedne, valamint a gazdasági jólét és társadalmi jóllét minősége is fejlődne.
Tudatos jelent, élhető jövőt!