Sokan már csak legyintenek, ha egy új párt alakulásáról hallanak. Megértem őket. Nyilván rosszak a tapasztalatok. De ettől még a kérdés megmarad: akkor ők a jelenlegi pártoktól várnák a változást? Vagy már nem hisznek a változásban? Vagy nekik elfogadható, ha minden így marad? Nos, a Második Reformkor azokat szólítja meg elsősorban, akikben még pislákol a remény, akik szerint van esély a változásra, tenni is akarnának érte, de nem a jelenlegi politikai kultúrával és stílussal, hanem valami egészen mással. Íme, öt dolog, ami a 2RK-t nem csak újjá, de mássá is teszi, mint a jelenlegi pártok.
- Új alternatíva: az önszerveződő Magyarország
Nagyon sokszor halljuk az alternatíva kifejezést, ezért kicsit el is inflálódott. Talán már elvárásaink sincsenek. Ez pedig baj. Attól ugyanis egy párt még nem lesz alternatíva, hogy szidja a kormányt. Alternatívának lenni, azt jelenti, tudunk egy másik utat kínálni. Nem elég a NER-t leváltani, a helyére is kell tenni valamit. A kormányra szavazók egy része nem azért szavaz a kormánypártokra, mert fideszes, hanem azért, mert nem tudja elképzelni, hogy van élet a Fideszen kívül is. Pedig van. És a NER egyszer össze fog omlani, ahogy minden rendszer sorsa ez. Jelenleg, ha ez bekövetkezne, három út közül választhatna az ország: 1. a NER visszatérése egy másik vezetővel; 2. a DK kormányra kerülésével egy anti-NER, ugyanaz, csak pepitában; 3. a Mi Hazánk révén egy turbó-NER venné kézbe az országot. Nehéz nem észrevenni, hogy valójában mind a háromban ott a „NER”. Mind a 20. századi történelmi elakadásunk egy-egy árnyalata: összeköti őket a polgárosodás elutasítása, a „nemzeti apa-komplexusból” fakadó felelősségkerülés és vezérkultusz, a félelmekre és törzsi háborúkra épülő politikai gyakorlat. A 2RK kilép ebből, hogy valódi alternatívát építsen: a törzsi konfliktusok helyet konstruktív vitákat, kompromisszumokat és közös teremtést; a megosztottság helyett az anyaországi, a határontúli és külföldi magyarok együttműködését; a „nagy emberre” hagyatkozás helyett önszerveződő Magyarországot; a második középkor helyett pedig második reformkort. Nem beszélni akarunk új alternatíváról, fel akarjuk mutatni.
- Ideológiák felett: a reformkoriság
A politika jelenleg ideológiák (konzervativizmus, liberalizmus, szocializmus, nacionalizmus) és oldalak (jobb-bal) mentén zajlik. Mindegyik izmusnak vannak értékei, jó javaslatai, mégis az összeset megmérgezi egy kísértés, melynek végül mind áldozatául esik: a kizárólagosság gőgje. Egy idő után azt hiszik, igazuk csak nekik lehet. A többi bizonyára hülye, ostoba, gonosz, hazaáruló. Így válnak az ideológiák dühödt törzsi buborékokká. A 2RK kilép az ideológiák és oldalak kényszerzubbonyából is, és egy értékközpontú, de gyakorlatias megközelítéssel nyúl a közélethez. Ezt hívjuk mi reformkoriságnak. Nem ideológia, nem oldal, hanem azok felett álló politikai szemlélet. Ennek lényege, hogy keressük meg a 21. századi magyarság közös ügyeit, amelyek mentén 1) közös társadalmi vita ébreszthető a veszekedések helyett, 2) közös alkotó cselekvés a tanult tehetetlenség helyett és 3) közös lelki gyógyulás a lelki traumák és kölcsönös sérelemokozás helyett. A reformkor tehát nem csupán egy csodálatos történelmi emlék, hanem egy aktuális és iránymutató politikai recept: hass, alkoss és gyarapíts!
- A tartalom: ügyek mentén
A politika manapság nem más, mint a másik párt tönkretételére irányuló napi elfoglaltság. Abúzus-cirkusz. Nem azt akarja bebizonyítani, ő miért lenne jobb, hanem azt, miért rosszabb a másik. Nem a saját erősödése, fejlődése és elmélyültsége a prioritás, hanem a másik meggyengítése, ledarálása, karaktergyilkolása, nevetségessé tétele. Ez pedig nem csak a pártok válsága, hanem még előbb és inkább az egész társadalomé. Erre van nagyobb kereslet. A többség nem bünteti azokat a pártokat, amelyek inkorrekt, aljas és méltatlan eszközökhöz nyúlnak a közéleti verseny során, hanem egy rosszul felfogott erőkultusz nevében elismeri és jutalmazza. Keménységként és életrevalóságként tetszeleg a szemünkben a kisszerű és sunyi agresszivitás. A pártok pedig a saját szavazatmaximalizálásuk érdekében kiszolgálják ezt a tömegigényt. A politikai ügyek így egyre kevésbé szólnak programokról, javaslatokról, ellenben botrányokról, támadásokról, taposásról. A 2RK itt is hajlandó szembe menni az uralkodó korszellemmel: nem veszünk részt a bulvárvitákban, a személyeskedésben, hanem kijelöltünk ügyeket, amelyek jól illeszkednek a „haza és haladás” koordináta-rendszerébe és a politikánkat ezekre fókuszálva alakítjuk. Ez pedig nem csupán szakmai, szakpolitikai irányultságot jelent, hanem egy megfelelő stílust is. A közélet elveszett méltóságának újraépítését. Önbecsülést ugyanúgy, mint a másik tiszteletét.
- A nézetkülönbségek kezelése: a vitában rejlő erő
Mivel a jelenlegi politika viták helyett veszekedésekre épül, elszoktunk az előbbitől. Hogy mi is a kettő közötti különbség? Az első egy megoldandó problémára fókuszál, az utóbbi pedig az ellenfél legyűrésére. Az első végkimenetele ezért lehet kompromisszum és megoldás, az utóbbié soha. Lehet-e vitaképes egy olyan szervezet, amely házon belül nem az. Márpedig az az állításom, hogy a jelenlegi pártok óriási szereptévesztésben vannak. Azt hiszik, nekik befelé mindig, mindenkor és mindenben ugyanazt kell gondolni. A pártok ezért szégyellik, rejtegetik, ha belső vitáik vannak egy kérdéssel kapcsolatban. Azt gyengeségnek, sebezhetőségnek élik meg. A 2RK itt is kilép a keretekből. Igen, valóban sebezhetőség a belső vita, de ettől még nem, hogy nem gyengeség, hanem éppen ellenkezőleg: erősség. Valójában az a közösség igazán stabil, amelyik úgy képes bizonyos közös célokért tenni, hogy közben elfogadja, ha más ügyekben a tagjai különféle nézőpontokat, árnyalatokat képviselnek. A 2RK ilyen. Összekötnek bennünket a közös ügyek, és összekötnek bennünket a közös viták. Nem fogjuk szégyellni, ha valamiben éppen belül is vitákat folytatunk. Sőt, ha kell meg is mutatjuk. Mert ez a normális. És ez lenne a normális az egész ország számára is. Ahogy mondani szoktuk: mindenki olyan országot tud építeni, amilyen pártot.
- A realitások: kisszínpad
A fenti alapvetésekről – második reformkor, önszerveződő Magyarország, reformkoriság, ügyközpontú politizálás, belső viták felvállalása – talán sokan úgy érzik, hogy jók is, szépek is, de nem megvalósíthatóak. Szerintük a magyar valóság annyira távol van egy ilyen ideáltól, ami lehetetlenné tesz egy erre épülő politikát. Csak félig van igazuk. Abban egyetértünk, hogy a második reformkortól sajnos nagyon távolodunk, a második középkorhoz pedig vészesen közeledünk. De abban már nem egyezik a véleményünk, hogy ebbe bele kellene törődnünk. A 2RK létrejötte pontosan abból fakad, hogy képesnek tartjuk az országot a második reformkorra. Az elsőből merítünk erőt. Hiszen azok is mi voltunk. Persze tisztában vagyunk a realitásokkal. Tudjuk, hogy amit képviselünk, jelenleg csak „kisszínpadra” elég, a nagy tömeg meg a nagyszínpad köré gyűlik. Nekünk most nem a nagy tömeg az első, hanem az, hogy a helyes úton járjunk. És közben hiszünk abban, hogy idővel és sok-sok munka árán, eljöhet a nagyszínpad is. De oda nem akarjuk felhazudni, feltaposni, felkönyökölni magunkat. Majd, ha megértünk rá. A megalakulásunkkal kifejeztük, hogy ez az igény a magyar társadalom egy részében megszületett. A legnehezebb lépést ezzel megtettük. Most már „csak” folytatni kell. És fogjuk is. Az ebből fakadó lelkesedést el fogjuk vinni az ország minden pontjára.