Felszálló Főnix – Françoise Gilot kiállítása a Műcsarnokban

2023.12.08 – 2024.02.11.

2024. február 11-én zárt be a Műcsarnokban a tavaly 101 éves korában elhunyt Françoise Gilot 2023. december 8-án nyílt kiállítása, ami a várthoz képest is rendkívüli érdeklődést hozott. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a kiállítás katalógusa a meghosszabbított időszak végére már elfogyott, de így is vihetett haza a későn érkező látogató maradandó élményképeket. Ami elénk tárult, az egy varázslatos szín és formavilág volt, a képzelet bátor szüleményei. Ahogy maga a művész is elmondta a kiállítás végén látható 2016-os interjúban, ő nem azon festők közé tartozik, akik látvány után festenek, hanem a képzelet ihleti alkotásait. Hosszú művészi pálya az övé, és mindenképpen figyelemre méltó.

A művész saját bevallása szerint már 3 éves korában kezdett el festeni, és bár a jogi pályán indult, végül nem ebbe az irányba fordult az élete. Húszévesen már a zsidó származású magyar festőnél, Rozsda Endrénél kezdett festészetet tanulni Párizsban, akihez onnantól egy életre szóló barátság fűzte. Bár két házassága is volt életében, a legnagyobb hatást életére az az évtized gyakorolt, amit a nála 40 évvel idősebb Picassoval töltött, akitől két első gyermeke, Claude és Paloma Picasso is született.  Kezdetben még Gilot alkotásaiban érezhetők voltak Picasso stílusjegyei, de mire kapcsolatuk véget ért, Gilot önálló művészi karaktert alakított ki magának. Ő volt az első nő, aki önként szakított Picassoval a magánéletben, de megtette ezt művészi stílusában is. Nagy bátorságról tett ezzel tanúbizonyságot, mert a festőóriás onnantól mindent elkövetett, hogy Gilot karrierjét kerékbe törje. Erről a nem is kicsit ellentmondásos kapcsolatáról ír a művész az Életem Picassoval címet viselő memoárjában.

A kiállítás egy rendkívül gazdag, átfogó képet mutatott be Gilot művészi oeuvre-jéről a kezdeti alkotásoktól egészen a legutolsókig, tartalmazva számos papírra és vászonra festett munkáját, több „lebegő képét”, és mindezeket nagyrészt magyar magángyűjteményekből kölcsönözték. A korai, Picasso-t idéző képei után csodálatos, álomképszerű tusrajzok tárultak elénk, afrikai utazásaiból ihletet merítő festményei és lebegő képei is egy elképesztő színharmónia-, kompozíció- és formaérzékkel megáldott művészt tükröznek. A tárlat megtekintése után mindenki számára világossá válhatott, hogy Gilotnak nem volt szüksége Picasso „árnyékában élni”, hogy nagy alkotóvá válhasson. Életműve értéke szerint betehető bátran akár Picasso, akár barátja, Matisse életműve mellé. Pályáját életében akadályozhatta az ikonként tisztelt festőóriás, de az utókornak mégis van felelőssége abban, hogy önálló értékítéletet hozzon egy művészi teljesítményről. Nincs női vagy férfi alkotóművészet, csak művészet van, és attól, hogy egy művészt női mivolta okán háttérben lehetett tartani életének egy jelentős szakaszában, művei ismeretében elégtételt tehetünk neki. Manapság aukciós házakban már magas áron kelnek el festményei. A célt, hogy a magyar közönség is méltó módon megismerhesse, ez a kiállítás mindenképp elérte.

Categorized in: