A nyugati ember ma már nem szűkölködik élelmiszerek tekintetében, nem kell aggódnia amiatt, hogy a szárazság vagy a szárrozsda könyörtelenül megtizedeli a termését és ez őt és családját éhínség szélére sodorja. Ez egy nagy áldás – ez nem szorul magyarázatra – viszont egyben átok is, ennek neve pedig az obesitas, avagy elhízás.
Az elhízás a zsírszövet felszaporodásával járó betegség, ami az elhízás mértékétől függően károsan befolyásolja az egyén egészségi állapotát. A BMI (testtömeg index) táblázat alapján tudjuk eldönteni, hogy beleesünk-e egészségtelen testsúlycsoportba. Úgy kapjuk meg a saját testtömeg indexünket, hogy elosztjuk a testsúlyunkat (kg) a testmagasságunk (m) négyzetével. 25 és 29.9 közötti érték túlsúlyt, 30 és afeletti pedig elhízást jelent. A kedves olvasót is arra biztatom, hogy mielőtt tovább olvasna, számolja ki magának ezt az értéket, hogy kapjon egy képet az egészségi állapotának e részéről. Természetesen ez nem egy tökéletes mérőszám, mivel nem veszi figyelembe a képlet, hogy a testtömegnek mekkora része zsírszövet. Azonban legyünk őszinték – a legtöbb embernek nem azért magas a BMI-je, mert testépítő alkata van.
Miért veszélyes az elhízás?
Az elhízás számtalan betegség kialakulásának a valószínűségét növeli, amelyek rontják az életminőséget és/vagy korai halálhoz vezethetnek. Ide tartoznak többek között a szív- és érrendszeri betegségek (pl.: szívinfarktus, stroke), a II-es típusú cukorbetegség, a krónikus vesebetegség, a hyperlipidaemia (sok „zsír” a vérben), a magasvérnyomás, a depresszió, a metabolikus szindróma, az osteoarthritis (porckopás), de ezek mellett számtalan rosszindulatú daganatnak is rizikófaktora az elhízás.
Milyen gyakori az obesitas?
A világon minden harmadik ember túlsúlyosnak vagy elhízottnak számít és egyre csak nő a gyakorisága. A magyar felnőtt lakosság 24 százaléka elhízott, így 8 százalékkal vagyunk az EU-s átlag felett. Ha ehhez még hozzáadjuk a túlsúllyal élőket is, az arány 60 százalékra (!) ugrik. Egyértelműen egy népbetegségről van szó, amely ellen a betegség fent említett következményei fényében tenni kell.
De hogyan is alakul ki és hogyan okoz más betegségeket?
Leegyszerűsítve a fő oka a kialakulásának, hogy nagyobb mennyiségű energiát viszünk be, mint amennyit elégetünk. Szakkifejezéssel élve – ha pozitív az energiamérlegünk. A többlet energiát a szervezetünk zsírsejtekben tárolja, és így idővel kialakul a betegség. Legújabb kutatások viszont azt is hangsúlyozzák, hogy a táplálék minősége legalább olyan fontos mint a mennyisége. Természetesen genetikai tényezők is nagymértékben közrejátszanak. Érdekes, hogy főleg olyan génváltozatok hajlamosítanak a betegség kialakulására, amelyek az agy éhségérzet központjában fejeződnek ki és így növelik az éhségérzetet.
Ahogy már említettem, az elhízás következményei közé tartoznak a szív- és érrendszeri betegségek. Kialakulásukat tekintve arról beszélhetünk, hogy az emelkedett vérzsír százalék miatt (ez lehet az elhízásból kifolyólag) kis zsíros „csíkok” rakódnak le az artériáinkban. Ezek önmagukban bajt még nem okoznának, viszont ha elkezdenek megkeményedni és növekedni (ez az érelmeszesedés folyamata), akkor beszűkíthetik az artériáinkat vagy (thrombosis esetén) el is zárhatják azt, ezáltal megfosztva fontos szerveinktől a vérellátást. Így alakul ki a szívinfarktus és a stroke is, amelyek – mondani sem kell – sokszor halálosak. Megkeményedni ezek a zsíros csíkok akkor tudnak, ha az ereinket bántalom éri, pl. magasvérnyomás és dohányzás, de elhízás esetén is. Utóbbinál a túlszaporodó zsírsejtekből olyan gyulladást elősegítő anyagok szaporodnak fel, melyek hozzájárulnak az érelmeszesedéshez.
De mit tehetünk ellene?
Klinikai körülmények között is a terápia alappillére az életmódváltás, amely a fizikai aktivitás növeléséből, valamint a bevitt táplálék mennyiségének csökkentéséből és milyenségének a megváltoztatásából áll, azaz negatív energiamérleget kell elérni. Ha a kedves olvasó kedvet kapott az életmódváltáshoz, keressen rá a Magyar Diatetikusok Országos Szövetsége által kialakított „okostányérra”, aminek segítségével keretet kaphat arról, hogy mit is kell egy napi táplálékbevitelnek tartalmaznia. Röviden összefoglalva:
- Minden nap friss zöldség/gyümölcs, ennek ki kell tennie a napi bevitt ételmennyiség felét
- Teljes értékű gabonafélék
- Minél kevesebb só, cukor, zsiradék
- Húsok/halak/ tej és tejtermékek az előbbi pont figyelembevételével
- Bőséges mennyiségű víz
Természetesen az egyén felelőssége a saját egészsége, viszont egy népbetegség orvoslása az állam felelősségei közé is tartozik. Biztosítani kell az állampolgároknak az olcsón elérhető egészséges ételeket – nem lehet pénz kérdése az egészséges életmód –, különösen a gyermekek számára a menzán, ők ugyanis kifejezetten kiszolgáltatott helyzetben vannak e tekintetben. Ezért rendkívül fontos lenne, hogy a menzán elkészített ételek a fent említett okostányér elveit kövessék, hogy az iskolások minél egészségesebbek lehessenek.
Egy további előnyös intézkedés a népegészségügyi termékadó, avagy CHIPS adó, sávossá tétele lenne. Ez az adónem az egészségre káros anyagok (só, alkohol, cukor…) tartalma alapján adóztat bizonyos termékeket (alkoholos-, üdítőitalok, chipsek…). A magyar törvényben 8 g/100 ml cukortartalom felett egységesen literenként 15 forintot kell adózni, ezért, hogyha a gyártó már bekerül az adó intervallumába, gyakorlatilag akár a végtelenségig növelheti a cukortartalmat. A szabályozás buktatója abban rejlik, hogy nem ösztönözi a gyártókat a cukortartalom csökkentésére, szemben a brit sávos verzióval, amelyben érdekében áll a gyártónak minél alacsonyabban tartani a cukortartalmat, mert sávonként egyre többet kell fizetnie.
Az életmódváltás támogatásával jelentősen meg tudjuk emelni a várható élettartamot és a jó életminőségben töltött éveink számát, ezért amennyiben célunk egy boldog ország kiépítése, ez a probléma nem kerülhet partvonalra. A bőség átkát megtörni csak együttes egyéni és állami felelősségvállalással lehet.