2021. január 26-án látott napvilágot Ács Dániel, a 444 munkatársának példás
oknyomozó dokumentumfilmje, A gyilkosok emlékműve címmel. A szóban forgó
film középpontjában a 12. kerületi turulszobor áll, annak története, szimbolikája,
de engem leginkább a különböző politikai szekértáborok hozzáállása ami
érdekel, most ugyanis újra fellángolt ez a vita. Miután Kovács Gergely a Magyar
Kétfarkú Kutya Párt elnöke lett a hegyvidék új polgármestere, és egy újságírói
kérdésre reagálva elhangzott, hogy a turul részéről elrepülhet a szoborparkba.
Másrészt pedig a turul körüli vitákba mélyen felfedezhető a nemzeti
radikalizmus számos defektusa.
Fontosnak tartom már az elején leszögezni, hogy számomra nagyon is meghatározó identitás szimbólum a turulmadár, az Árpád-sáv, a Szent Korona és az egyéb nemzeti örökségek (mielőtt Attila unokái a hátamat megostoroznák, ahogy azt egy nemzetáruló, gyökértelen, kígyónyelvű bölcsésszel kell) Azt is érdemes megemlíteni, hogy a turul, mint szimbólum kulturális értelemben sokkal inkább tartozik, többek közt Arany János által a 19. századi romantikához, mint a 20. századi fasizmushoz. Ha már itt tartunk, sokan úgy vélik, hogy az Árpád-sáv tiltott szimbólum, mivel a nyilasok is használták, azonban ez csak a nyilaskereszttel kiegészítve igaz, egyébként az Árpád-sáv, ahogy Harmat Péter Árpád történész egyik cikkéből is kiderül, a 12-13. századtól használatos, és onnantól a magyar történelem különböző időszakaiban újra és újra felbukkan, tehát messze nem a nyilasok használták először a közéletben.
Ezután jöjjön a nagy kérdés: Van-e helye a 12. kerületben, a turulszobornak, ahol a
nyilaskeresztes párt annyi rémtettet elkövetett? A rövid válasz az, hogy nincs. Mindenhol
máshol, én azt gondolom nagyon is helye van, hiszen függetlenül attól, hogy a nemzeti
jobboldal kvázi kisajátította ezt a szimbólumot, attól még azt jobb tudatosítani, hogy a turul minden magyar emberhez legitimen tartozik. Mivel nemzeti jelkép, innentől kezdve minket, magyarokat reprezentál, és a magyarság kategóriába messze nem csak a nacionalisták, az ősmagyarok vagy a NER arisztokrácia tartozik. Azonban ebben a konkrét esetben túl sok a negatív kontextus. A helyszín szimbolikus, a szobor alatti nevek közt van nyilaskeresztes bűnelkövető (mondjuk Pokorni Zoltán 12. kerületi ex-polgármester nagyapja). Továbbá nem lehet normális diskurzust folytatni róla, mert ahogy megpróbálják elvinni, vagy az elvitelét felvetik, Toroczkai László már a Betyársereggel fenyegetőzik. Ha most megfordítjuk a helyzetet, kedves jobboldaliak, gondoljatok arra, hogy ahogy az euronews.hu cikkéből is kiderül, A román parlament 2020-ban ünnepnappá nyilvánította június 4-ét, a Trianoni tragédia napját. Hogy esik ez nektek? Nagyjából legalább annyira fájó a 12. kerületben turulszobrot látni a zsidóság számára, mint székelynek román zászlót látni június 4-én. A politika azonban nem feltétlen az erkölcsök megvallásának leggyakoribb közege sajnos, az viszont hogy ez a fajta erkölcsöket mellőző, irgalmatlan szekértábor önzés a társadalom szintjére is leszivárog, és mérgezi folyamatosan a magyar társadalom szöveteit, erkölcsi
integritását és úgy általában nemzeti jellegét, na az valóban nemzeti tragédia.
Persze lehet mondani, hogy jó ezt eddig is tudtuk, itt Magyarországon ember embernek
farkasa, mi itt az újdonság? A válasz kulcsa (és egyben e cikk megszületésének apropója) Kassai Lajos. A nemzeti radikálisok legendásan büszkék a bajtársiasságukra, egységességükre és egymás iránti szolidaritásukra. Ez a mítosz számomra most fényes lángok közt, csillogóan szikrázva és bús fekete füstköddel kísérve vált semmissé, foszlott szét és fújta el a turul szárnycsapásai okozta szélsodor. Történt ugyanis, hogy Kassai Lajos, a nemzeti radikalizmus egyik mitikus szintre emelt hőse kibeszélt a szektából, ugyanis egyrészről egy ideje már temetni kívánja az árkokat nem pedig megásni. Többek közt meghívta magához Gulyás Mártont, és ellátogatott Puzsér Róbert és Farkas Attila Márton közös estjére, ami az Apu azért iszik, mert te sírsz nevet viseli. Eddig a magukat nemzetinek tartók többé-kevésbe elnézték ezt Kassainak, azonban úgy tűnik ezúttal elszaladt vele a ló, hiszen azt merte mondani, a most említett Puzsér-féle előadáson, hogy a Turulnak nincs helye a hegyvidéken, sőt mi több, még egy Rabbival is merészelt beszélni erről. Itt még a birkatürelmükről híven ismeretes radikálisoknál is elszakadt a cérna, beleálltak Kassai Lajosba, és elhordták mindennek. A Mi Hazánkhoz közeli Magyar Jelen is lehozta az eredetileg a szintén Mi Hazánk Mozgalomhoz,
és korábban a radikális Jobbikhoz nagyon közeli Kuruc.info-n megjelent írást, melyben azt állítja az író, hogy Kassai lefeküdt a zsidóknak. Mi az, hogy ő szóba áll egy rabbival? Ez a zendülés kategória. Arról nem is beszélve, hogy a kijelentésével kvázi elárulta a nemzeti oldalt. Ott tartunk, hogy már Kassai Lajos is magyarellenes.
Na most, mit lehet Tudni Kassai Lajosról? Csupán azt, hogy az egész életét annak szentelte, hogy az ősmagyar kultúrát népszerűsítse, ápolja a magyar hagyományokat. A lovasíjászatot újra megismertette nem csak a magyar emberekkel, de a külföldiekkel is. Neki köszönhetően már nemzetközi lovasíjász versenyeket és találkozókat is tartanak. Itt van valaki, akinek az élete arról szól, hogy újra menővé akarja tenni a magyarságot, a magyar kultúrát, mert szívén viseli annak sorsát. Ráadásul van benne egy ilyen nemzetegyesítő indíttatás is. Kérdezem én, mi ez, ha nem a nacionalizmus, és a nemzeti gondolkodás tiszta és hiteles megnyilvánulása? Úgy tűnik, hogy az évtizedes hiteles és fontos munkát simán illegitimálja egyetlen kiszólás a szekértáborból. Azt hiszem, ez fémjelzi legjobban a nemzeti radikalizmus szektás jellegét. Egy rossz mondat, és ki vagy rekesztve a jurtából. De milyen is ez a szekta? Mit lehet levonni tanulságként ebből az egész turul herce-hurcából?
Ha megnézzük a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom logóját (ami egy kultikus nemzeti radikális szervezet), azon három szó látható: hit-hűség-bátorság. Most azt hagyjuk is mennyire tartom bátorságnak pártvezérek mögött menetelni, csoportokba verődve roma embereket vegzálni (nem, nemcsak a HNVM-re gondolok itt, ugyanez vonatkozik a Betyárseregre vagy anno a Nemzeti Gárdára). Nézzük meg a hitet és a hűséget. Amennyiben a keresztény hitre gondolnak ezalatt, akkor valamit nagyon félre értettek a Bibliában, vagy persze lehet csak túllapoztak rajta, de a lelkiismeret, a szívbe írt törvény és az empátia legalább annyira tartozik a Jézusi tanításhoz és imperatívuszokhoz, mint a kufárok kiűzése. Én azt érzem a radikálisokon, hogy azt a tanítást követik, hogy a lelkiismeret és az empátia ilyen zsidó találmány, olyan ármányok, amikkel a magyar embert próbálják elvakítani, érzékenyíteni, ahogy ezt tették Kassai Lajossal. Mintha szerintük gyengeség lenne gesztust tenni, és azt mondani, hogy a Tatai meg a többi turulszobor marad, mert maga a jelkép nekünk szent, a 12. kerületiről lemondunk, mert a népírtással nem tudunk szolidarítani, és van annyi empátiánk, és erkölcsi érzékünk, hogy tudjuk, hogy ez a helyes döntés, arról nem is beszélve, hogy nem ezen az egy szobron múlik az identitásunk. Mivel ez nagyon nem úgy látszik, hogy meg fog történni, ebből az következik, hogy a nemzeti radikálisok vannak annyira önzők, kistílűek, és annyira lubickolnak a kultúrharc okozta választási sikereknek, hogy továbbra is rá kívánják küldeni Kovács Gergelyre a Betyársereget, hogy az ellenállásból következő politikai előnyöket bezsebeljék, fent tartva ezzel a lövészárok politikát. A másik opció pedig, hogy a fanatizmusok teljesen elvakítja az erkölcsi érzékelésüket, és nem tartják
helytelennek a népirtást, úgy vannak vele, mint valamiféle szükséges rossz, amire akkor
szükség volt, de ha erre valaki rá mer kérdezni, majd úgyis letagadják. Ha már itt tartunk eme szubkultúrának sajátossága, hogy bár hangoztatják a hit fontosságát, nem nagyon tudják eldönteni, hogy melyik hitet is kövessék. Hiszen az istváni döntés, egyrészről a nyugatos orientációt jelenti, a keresztény hitet és kultúrát, a pogányság üldözését, törzsek helyett az egységes nemzet, aminek a szimbóluma a Szent Korona. Ebbe a világba nem fér bele a csillagösvény, a turul, az idősebb törzsfőnök tisztelete a királyi örökléssel szemben. A keleti gyökerek helyett a nyugatos modernitás, a táltos helyett pap, a törzs helyett nemzet, a világfa helyett kereszt. Nem lehet mindkettő egyszerre legitim, mert a kettő üti egymást. Ahogy a szélsőségeket amennyire lehet, kerülő Horthy-rendszer éltetése sem lehet egyszerre legitim a Hungarista Szálasi-kormány iránti szolidaritással (mert ilyen is van, persze azt nem merem kijelenti, hogy ez lenne az általános, mindenesetre mondható gyakorinak ebben a körben). Tudva levő, hogy a Horthy-rendszerben nem csak a szélsőbal, de a szélsőjobboldal (még
pontosabban fasiszta vagy nemzeti szocialista pártok és erők) se volt még erős. Gondoljunk például a Böszörmény Zoltán által vezetett kaszáskeresztes mozgalomra, aminek a vezetőjét egy félre sikerült puccskísérlet után bebörtönöztek, majd a pártját a belügyminisztérium be is tiltotta, és a rohamcsapatokat is felszámolták. A szélsőjobboldaliak is gyakran úgy tekintenek a történelemre, mint a szélsőbaloldaliak, demagógon válogatják ki azokat a történelmi pillanatokat, amik őket legitimálják, amik pedig nem, azokat nemes egyszerűséggel figyelmen kívül hagyják.
Menjünk tovább a hűségre. Számomra továbbra is megválaszolatlan az a kérdés, hogy kikhez és mihez hűek a nemzeti radikálisok? A saját bajtársaikhoz nem igazán, hiszen Kassait épp most fosztották meg Magyarságától, pedig még a szintén kiátkozott Vona Gábornál is nagyobb ikon volt. illetve a radikális tömegek Budaházy Györgyért sem vonultak utcára, végül őt a NER karolta fel, igaz többek közt Toroczkai valóban próbálkozott valamilyen módon segíteni a ,magyarok leghegyesebb nyilának”, azonban a szektájukon belül nem tűnt úgy, hogy ez ténylegesen túl nagy tömeget megérintett volna. Hűek lennének az ideológiához? Én azt gondolom, hogy egy klasszikus nacionalista ember számára a cél nem a nemzet a lehető legkisebb csoportra való lekorlátozása (a rendes magyarok körére), hanem az ország lakóinak a nemzetbe való integrálása, az egységes közös kultúra megtartása és hirdetése, a többi nemzettől való autonómia a cél. Azonban azt látom, hogy a nemzeti radikálisok, ahogy a liberálisok kirekesztettek mindenkit a szalonból, úgy rekesztenek ki ők mindenkit a jurtából, kvázi a magyarságból. Azt állítani, hogy mi szélső jobboldaliak vagyunk a nagybetűs MAGYAROK, borzalmasan kisstílű, végtelenül illegitim, és úgy általában káros a nemzettudatra. Azt már csak szinte zárójelben jegyzem meg, hogy egy nacionalistának
oroszpártinak lenni, legalább olyan blaszfémia, mint baloldalinak neoliberális adó és
társadalompolitikát folytatni (aki érti, érti). Valójában a nemzeti radikálisok csak egy
valamihez hűek, a saját egyéni és kollektív sérelmeikhez és tévképzeteikhez, ahhoz viszont foggal-körömmel ragaszkodnak. Ez pedig maga alá parancsolja az emberi élet szentségét, a társadalmi kontextusokat, a vitakultúrát és úgy általában a civilizáltságot. Rousseau és Voltaire Kanttal együtt kidobva a kukába, a Biblia helyenként kitépett lapokkal vissza a fiókba, elő a boxert, adjunk hangerőt az egészséges fejbőrnek és induljunk visszafoglalni az országot a büdös liberálisoktól, és ha elég hangosan csináljuk, még állami támogatást is kapunk rá.
Mindent összevetve, mit tett Kassai Lajos valójában, hogy kirekesszék a magyarságból? Nem többet, minthogy autonóm ember, nem pedig szektatag. Egyrészről hisz a társadalmi párbeszédben, és esetenként még Isten bocsássa meg, kíváncsi is a másik oldal véleményére, na ez az amit nem szabad. Nem szabad leülni az ellenséggel, mert az gyengeség, az erős ember addig üti az ellenfelét, amíg mozog, ameddig még szuszog, és ha már sírva-vérezve könyörög kegyelemért, akkor oda kell dobni egy jó Bruce Willis stílusú oltást és beadni az utolsó ütést. Lefordítva a (politikai) macsóság az ami egy jobboldalihoz illik, nem ez a kávézós jó kedélyű beszélgetés egy hazátlan zsidóval, az a kommunisták és liberálisok műfaja. Kassai Lajos magyarság vizsgájának első eredménye elégtelen. Másrészről egy jobboldali nem adja fel a tévképzeteit, vagy gondolkodik körülmények, meg egyetemes erkölcs mentén. A turul a magyarság szimbóluma, ha azt a hegyvidékről eltávolítják, a 12. kerület megszűnik magyarnak lenni. Ha a turult onnan elviszik, az ott élő magyarokat megfosztják a magyarságuktól. Mindenféle zsidó érzékenyítő dumának bedőlni, hogy aztán ilyen erkölcsi, meg kegyeleti okokra hivatkozva elvegyék a magyaroktól a magyarságukat, turulról turulra? Mi következik? Lebontják a Rongyos Gárda emlékművet? Betiltják a Kitörés napját? Azt állítják Petőfi igazából békepárti volt, és nem volt akkora baja az oroszokkal? Ismét csak kommunista szagot érzek, a magyarság vizsga második fordulóján Kassai Lajos eredménye ismét elégtelen, ezzel sajnos megbukott. Aggodalomra azonban nincs ok, lehet még próbálkozni, hisz bátraké a szerencse, szebb jövőt Kassainak!
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Pilvax Média szerkesztőségének álláspontját.